Yerusha: Zsidóság és kulturális antropológia - tudományos online folyóirat Yerusha: Zsidóság és kulturális antropológia - tudományos online folyóirat - www.yerushaonline.com yerusha, yerushaonline, zsidóság, mediterráneum, kelet varázsa, lebegő szigetek, kinderjohren, or-zse, online folyóirat, kulturális antropológia, olasz zsidóság, jemeni zsidóság, genizakutatás, scheiber sándor, holokauszt
<KINDERJOHREN>
Mordechai Gebirtig melegséggel és humorral telített jiddis dalában visszatekint a gyermekkori emlékeiben őrzött kisvárosi zsidó világra. A dal szerzője 1877-ben az osztrák-magyar monarchiabeli Krakkóban született, itt alkotott egész életében, és 1942-ben a németek által megszállt lengyel Krakkó gettójában ölték meg. Ezek az életrajzi adatok sűrítve tartalmazzák a nagyrészt ma már nem létező európai askenáz közösségeknek a körvonalait.

Rovatunk az európai és az európai kultúrkörből kinőtt zsidóság történetéhez és kulturális emlékezetéhez kapcsolódó témákkal kíván foglalkozni, legyen szó akár a kárpátaljai falvak liturgiai különlegességeiről, a nagyvárosi kabarék művészeiről, a neológ zsinagógák ikonográfiájáról vagy a kávéházak és mozik megalapítóiról.


Tóth Emil kántori életútja
Jelen tanulmány „A Magyar Tudomány Ünnepe 2017. - Magyar kántorvilág” című konferencián elhangzott előadás kibővített változata. A tanulmányban a szerző Tóth Emil főkántor tevékenységét mutatja be pálya- és munkatársai visszaemlékezései alapján. Személyes beszélgetés keretében osztotta meg emlékeit Dr. Schőner Alfréd főrabbi, az OR-ZSE rektora, Ádám Mária, a Goldmark kórus vezetője, Lisznyay-Szabó Mária, aki évtizedeken keresztül a Dohány utcai zsinagóga orgonistájaként működött, valamint Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora. A beszámolók bepillantást engedtek Tóth Emil kántori pályájának alakulásába a kezdetektől fogva. Ádám Emil tanítványaként ismerkedett meg a liturgikus énekkel, melyet már kinevezett kántorként magas fokon művelt, együtt dolgozva rabbikkal és orgonistákkal: Scheiber Sándorral, Schőner Alfréddal, Lisznyai-Szabó Máriával, Kármán Györggyel. A közösséget pedig évtizedeken keresztül előimádkozóként vezette és szolgálta.

Szerző: Dr. Tóth-Takáts Judit, PhD


Elolvas


Egy veszprémi hegedűs példátlan pályafutása a cári udvartól a Carnegie Hallig – Szemelvények Auer Lipót életéből
Kevés olyan személyisége van a magyar kultúrának, aki ennyire egyértelmű és nagy léptékű pályát futott be külföldön, és ekkora befolyással bírt az elkövetkező generációk művészetére. Auer Lipót egy veszprémi szobafestő tehetséges fiából lett a Szentpétervári Konzervatórium tanára, az orosz cár szólóhegedűse, udvari tanácsosa, az Orosz Zenei Társaság igazgató-karmestere. Az 1917-es forradalom kitörésekor Amerikába távozott, ahol sztárnak kijáró ünneplés fogadta. Követői világhírű hegedűművészek: Mischa Elman, Jascha Heifetz, Nathan Milstein, Efrem Zimbalist – úgy tekintettek rá, mint mesterükre. Nyolcvan évesen még a Carnegie Hallban koncertezett. Halála után New Yorkban helyezték nyugalomra, temetésén tömegverekedés tört ki. Mindvégig magyarnak vallotta magát, miközben az egyetemes kultúra része lett.

Szerző: Mezei Zoltán József, MA


Elolvas
A Rabbiképző múltja, jelene és jövője
Az alább közölt írás a 2017. szeptember 4 – 5-én az Emancipációs törvény 150. és a Rabbiképző megnyitásának 140. évfordulója alkalmából a MAZSIHISZ által rendezett jubileumi konferencián elhangzott előadás írott változata. A szerző a keleti időszemléletből kiindulva elemzi egy nagymúltú zsidó intézmény 140 éves történetének virágzó és szomorúan hanyatló szakaszait, a rabbiképzés Soá utáni újraéledését és bizakodóan a jövőbe tekintő, sokoldalú jelenét. A nagyívű áttekintés korszakolása magától értetődően adódik az intézmény mindenkori vezetőjének személyisége, tudományos munkássága által meghatározott időperiódusok mentén.

Szerző: Prof. Dr. Oláh János, PhD


Elolvas
A budapesti Vasvári Pál utcai Sász-Chevrá zsinagóga élete és liturgiája az 1980-as években
A szerző, aki budapesti Sász Chevrá (Vasvári Pál utcai), a status quo ante irányzathoz tartozó zsinagóga cházáni tisztjét másfél évtizedig töltötte be, azt tűzte ki célul önmaga számára, hogy ennek a különleges sajátosságokkal rendelkező közösségnek az életét és liturgiáját a jövendő nemzedékek számára megörökítse, főképp abban a meghatározott időintervallumban, amikor az ottani eseményeket maga is átélhette, azaz az 1980-as években.

Szerző: Dr. Kerekes Béla


Elolvas


A bor szerepéről a Tanakhtól napjainkig
A bor előállításáról először a Tórában, Noé történetében olvashatunk. A zsidóság ősatyáinak idejében a bor jól ismert ital volt, és az Örökkévalónak bemutatott áldozatok kiegészítő részeként is használták azt. A „szőlő vére” kifejezésből pedig arra lehet következtetni, hogy főleg vörös bort készítettek akkoriban. A bor mindig is hozzá tartozott a zsidóság ünnepélyesebb étkezéseihez a bibliai időtől kezdődően, egészen napjainkig. A bor azonban nemcsak örömöt okozó, ám „veszélyes ital”, hanem nagy odafigyelést igényel fogyasztása, mert egy talmudi példázat arra hívja fel a figyelmet, hogy a bor (יין) és a titok (סוד) héber szavak betűinek a számértéke megegyezik, azaz mindkettőnek 70, tehát azonos, ebből következően, ha titkot akarunk tartani, jobb ha elkerüljük a boros poharakat.

Szerző: Prof. Dr. Oláh János, Ph.D.


Elolvas
Szálonként tégedet én el-kiszaggatlak… – A pécsi Engel családról
Esszéjében a szerző átfogó, mintegy két évszázadon át ívelő képet nyújt egy tipikusnak is mondható, nagyvárosi, sikeres, de mégis balsors kísérte magyar zsidó családról, a magyar kulturális értékekhez is sok tekintetben hozzájáruló Engel-családról. A 19. század elején Pécsett született Engel Adolf és utódai, a későbbi Engelek folyamatosan munkálkodtak és munkálkodnak mindmáig, létrehozva sok értéket, szerteszéjjel a nagyvilágban. Egy darabig szülőhelyükön, Pécsett, majd egyesek önszántukból, mások kényszerből, az apa – nagyapa –dédapa - ükapa szülőhelyétől távol. Egyesek megmaradva zsidónak, míg mások vallást változtatva.

Szerző: Prof. Dr. Oláh János


Elolvas
Goldzieher Ilona, egy név a magyarországi zsidó művelődés történetéből
A 18. század végén – 19. század elején, Pesten letelepedett zsidóság normái az integráció következtében megváltoztak. Míg az 1828-1833. évi jegyzőkönyvek és adóösszeírások jiddisül és németül készültek, a 19. század 80-as éveinek vége felé a neológ zsidók már olyan törvényt támogattak, amely szerint Magyarországon nem szolgálhatott egy magyarul nem tudó rabbi.

Szerző: Dr. Larissza Hrotkó, PhD


Elolvas
Egy kicsi város (Liptószentmiklós) zsidó "nagyjai" a XIX. századból
Liptószentmiklós – Liptovský Mikuláš. A városka neve 1863-1920 között volt Liptószentmiklós , előtte (Liptó) Szent-Miklós. Németül: Sankt Nikolaus in der Liptau, Deutsch-Liptau vagy Liptau-Sankt-Nikolaus. 1920-tól 1952-ig Liptovský Svätý Mikuláš. Liptószentmiklós a trianoni békeszerződés előtt Magyarországhoz tartozott, Liptó vármegye székhelye volt, jelenleg Szlovákiában, a Zsolnai kerület Liptószentmiklósi járásának székhelye. Lakóinak száma napjainkban kb. 32 ezer fő, míg az általunk vizsgált időszakban, a XIX. század közepén-végén, kb. 2,5-3 ezer ember élt a városban, amelyből kb. ezer lélek volt zsidó vallású.

Szerző: Prof. Dr. Oláh János, PhD


Elolvas
Terézváros, a pesti zsidók otthona
A szerzőnőt a 18. század vége felé Pesten letelepült zsidók sajátos élete, illetve belső társadalmi problémái foglalkoztatják. A zsidó társadalom eddig sem volt homogén, és ez Pesten sem volt másképp. A letelepedés dinamikája és földrajza is mutatja a társadalmi különbségeket. Elsőként Pestre az óbudai vállalkozók jöttek, majd a pozsonyi nagykereskedők követték őket. A tehetősebb vállalkozók és nagykereskedők mellett a városba szegényebb zsidó lakossági rétegek is érkeztek, akik nem rendelkeztek az önálló üzleti tevékenységhez szükséges állandó pesti tartózkodási engedéllyel (az úgy nevezett toleranciával). Noha a zsidók túlnyomó része Terézvárosban élt, az egyes családok lakóhelyét a vagyoni helyzet határozta meg. Minél vagyonosabb voltak az új telepesek, annál távolabb helyezkedtek el a régi terézvárosi központtól, amelynek magvát a Dob és Király utca körüli terület alkotta. Az első zsinagógák azonban éppen ezen a területen jöttek létre. A kutatási anyag részét képező egyházi születési, illetve halotti anyakönyvekből kiderült, hogy az új pesti zsidó társadalomban a vallási normától eltérő családforma is jelen volt. Felmerült a kérdés, hogyan fogadta be a zsidó közösség a hajadon anyákat és a házasságon kívül született gyermekeket. Bizonyítható, hogy az egyedülálló anyák fiúgyermekeit is körülmetélték, és minden elhunyt zsidó gyermeket valószínűleg az Izraeliták temetőjében temették le. Ezek a tények az elfogadásra utalnak, de az anyakönyvek kitöltésének gyakorlata azt is jelzi, hogy a házasságon kívüli születések struktúráját a közösség csak vonakodva vette tudomásul.

Szerző: Dr. Hrotkó Larissza, PhD


Elolvas


A zsinagógáról és szokásairól
A zsinagóga (bét hákneszet / a gyülekezet háza) szó görög eredetű és gyűléshelyet, összegyülekezést, gyülekezeti házat jelent, mely gyakorlatilag egy olyan épület, amely a zsidóság vallási és közösségi életének központja. E görög szó használata a „gyülekezet háza” szinonimájaként, jóval fiatalabb, mint amit a héber szavak, a kifejezés magában rejt, hiszen e szavak a zsidóság történelmének nagyon hosszú korszakát ölelik át, és meg is határozzák annak történelmét. A zsinagógák a zsidó közösségek vallási életének meghatározói, és összetartó erejének biztosítékául is szolgálnak úgy a diaszpórában, mint Izrael földjén. A zsinagóga fő célja, hogy a zsidók imádkozhassanak benne, de emellett még számos funkciója is lehet, illetve van is. Ebben az írásban azonban „csak” a zsinagógai imádkozáshoz kapcsolódó szokásokról esik szó, remélhetőleg érthetően, a lehetőségek függvényében egyszerűen.

Szerző: Prof. Dr. Oláh János, PhD


Elolvas