Yerusha: Zsidóság és kulturális antropológia - tudományos online folyóirat Yerusha: Zsidóság és kulturális antropológia - tudományos online folyóirat - www.yerushaonline.com yerusha, yerushaonline, zsidóság, mediterráneum, kelet varázsa, lebegő szigetek, kinderjohren, or-zse, online folyóirat, kultúrális antropológia, olasz zsidóság, jemeni zsidóság, genizakutatás, scheiber sándor, holokauszt
MEDITERRÁNEUM
A Földközi-tenger három kontinens partjait mossa, s a part menti vidékek, természetesen beleértve a Szentföldet is, a legkülönfélébb zsidó közösségeknek adtak otthont: már az ókor óta tudunk a levantei, észak-afrikai, itáliai és a kis-ázsiai diaszpóráról. A középkor végén a kiűzött spanyol és portugál zsidók szétszéledtek az egész Mediterráneumban, és újraszínezték a zsidó közösségek kulturális arculatát a marokkói Feztől fogva, Itálián és a görög szigeteken át az Oszmán Birodalom fővárosáig, Isztambulig. Rovatunkban ennek a hagyományokban gazdag zsidó világ történetének eredünk nyomába.


Integráció és szegregáció között: Velence zsidó közössége a XVI-XVII. században: II. A gettó létrejötte és rendszabályai
Pontosan 500 évvel ezelőtt, 1516 márciusában a velencei hatóságok elrendelték a szegregált zsidónegyed felállítását városukban. A zsidók kényszerlakhelyéül kijelölt velencei városrész nevének köznevesülése, a „gettó” szó elterjedése az európai nyelvekben jelzi, hogy a zsidók gettóba szorítását elrendelő hatóságok akarva-akaratlan egy több évszázadon át meghatározó szegregációs paradigmát valósítottak meg a zsidók és a többségi keresztény társadalom viszonyában. Ugyanakkor a szegregáció vitathatatlan tényével szembeállítható az az elég általánosnak mondható vélekedés, mely szerint a reneszánsz kori Itáliára a zsidók nagyfokú társadalmi integráltsága volt jellemző, és Velencében ez az integráltság fennmaradt a gettó századaiban is, hovatovább akkor teljesedett ki.

Szerző: Budai Miklós, MA


Elolvas
Integráció és szegregáció között: Velence zsidó közössége a XVI-XVII. században I. A velencei zsidó közösség kialakulása
Pontosan 500 évvel ezelőtt, 1516 márciusában a velencei hatóságok elrendelték a szegregált zsidónegyed felállítását városukban. A zsidók kényszerlakhelyéül kijelölt velencei városrész nevének köznevesülése, a „gettó” szó elterjedése az európai nyelvekben jelzi, hogy a zsidók gettóba szorítását elrendelő hatóságok akarva-akaratlan egy több évszázadon át meghatározó szegregációs paradigmát valósítottak meg a zsidók és a többségi keresztény társadalom viszonyában. Ugyanakkor a szegregáció vitathatatlan tényével szembeállítható az az elég általánosnak mondható vélekedés, mely szerint a reneszánsz kori Itáliára a zsidók nagyfokú társadalmi integráltsága volt jellemző, és Velencében ez az integráltság fennmaradt a gettó századaiban is, hovatovább akkor teljesedett ki. Ennek a velencei zsidóságról szóló, jubileumi sorozatnak a célja egyes fejezetek és jelenségek kiemelése a velencei zsidó közösség fényekben és árnyakban egyaránt leggazdagabb korszakából, a nagyjából 1500-1650-ig terjedő másfél évszázadából, azzal a céllal, hogy bemutassuk a velencei gettó egyedi jellegzetességeit, a zsidók és keresztények közötti társadalmi határok élességét, feltárjuk a korabeli velencei társadalomban érvényesülő ellentétes irányú: szegregáló és integráló erők dinamikáját, és kérdéseket vessünk fel arra nézve, hogy ezek a fogalmak egyáltalán alkalmasak-e arra, hogy a korabeli viszonyokat általuk értelmezzük.

Szerző: Budai Miklós, MA


Elolvas
”...Olaszországban bizonyos dolgok nem történhetnek meg.”Az olasz zsidók a befogadás és kirekesztés útjain
Az itáliai zsidók története különös és ellentmondásokkal teli. A Félszigeten jelenlétük az i.e. II. századig nyúlik vissza, a folyamatosság jellemezte, diszkrimináció és tolerancia folyamatosan változó erőterében. A XIX. század hozta meg számukra a jogi egyenlőséget, az emancipációval társadalmi érvényesülési csatornák is nyíltak. A huszadik század elején a zsidó közösség beolvadt Olaszország szövetébe, úgy tűnt, hogy a fasizmus hatalomra jutása nem sodorja válságba a sikeres társadalmi integrációt. A fasizmus nagy váltást hajtott végre ideológiai téren az Olasz Kelet-Afrikában az 1930-as évek végén meghozott faji törvényekkel. 1938-ban már nemzeti területen indított faji törvénykezést. A tanulmány célja, hogy problématörténeti megközelítésben rövid történeti ívet rajzoljon az olasz zsidók helyzetéről „befogadás és kirekesztés” szempontrendszeréből vizsgálva, a XIX-XX. századra helyezve a hangsúlyt, 1938-as határdátummal. A cikk a szintetizáló elemzés módszerével, olasz és magyar nyelvű történeti és irodalmi források felhasználásával válaszolja meg a kutatói kérdéseket. A tanulmány rámutat, hogy az olasz zsidók helyzete és jogai érzékenyen reagáltak és lekövették a politikai környezet változásait.

Szerző: K. Farkas Claudia, PhD


Megtekint